Cikkek

Az eredeti német cikkek fényképe >>

A majompincsink

1980-ban a PSK-ban 8, azaz nyolc majompincsit tenyésztettek. Még ha ebben az évben a kölykek száma el is fogja érni az utóbbi 20 év 20 ÷ 25 kölyök átlagot, a kedvelők és a klub gondja a PSK-nak erre a legrégebbi fajtájára irányul.
Ebben a kiadásban lapozgassunk egy keveset a majompincsik történetében és idézzünk régi forrásokból.

Az öreg waterlóiról és majompincsijéről

Röviddel a 70. és 71. évi hadjárat után 12 évesen ismerkedtem meg az öreg waterlóival. Igazi neve bizony kevésbé volt ismert. Az egész környéken és bizony a majompincsijeiről is sokan ismerték az öreget messzi vidékeken a német hazában. Résztvett a szabadságharcokban, a waterlói csatában is, innen a név. 1820-ban adták át neki a helységtől félórányira fekvő útmenti házikót a még mindannyiunknak jól ismert sorompókkal. A fuvarosoktól szokásos hatost, vagy garazst egy jegy leadása ellenében kellett beváltania. A ház az erdőben állott és valósággal hívta a vándort, hogy pihenjen a ház előtt álló padon. Bogyók keresésekor láttam először két kutyáját a házikótól nem messze. Az első pillanatban nem tudtam, hogy majmok-e, vagy kutyák, olyan mókásan nézett rám ez a két vonzó, majomszerű pajtás; a következő pillanatban azonban mindkettő hangos ugatással tűnt el, hogy ottlétemet tudtára adják az öregnek. Megismerkedtem az öreggel és a korkülönbség ellenére hű barátságot kötöttem vele.

Ez az öreg oltotta belém a kutya iránti szeretetet, ami kihatott az egész életemre. Még soha nem vettem észre ennek a szenvedélynek a csökkenését, inkább az ellenkezőjét. Félénk alázattal lestem a szavait a padon űlve, ami hetente 1-2-szer volt. A hadjáratban átélt élményeiről beszélt, a nagy Napóleonról és, ami számomra még érdekesebb volt, a majompincsijeiről. Az egész környéken ismerték az alábbi mesét és akkortájt a vidéki lakosság szilárdan hitte, kivált, hogy az öreg sem mondott ellent ennek a szóbeszédnek. Ottlétének első éveiben, hóviharban és nagy hidegben a dél azon barna legényeinek egyike, akik korábban verklivel és tarka ruhákba öltöztetett majmokkal vándorolgattak át hazánkon, így a fáma, kért és kapott nála szállást. A fiú és majom félig meg volt fagyva. A meleg szobácska kávéval és étellel azonban mindkettőjüket hamarosan ismét felélénkítette. Ez a barna fiú azután állítólag hálából pároztatta a majmot az öreg egy nősténykutyájával, ezért talán innen származik a majompincsijeinek a majommal való hasonlósága. Csak nekem, ifjú bizalmasának mondotta egyszer, amikor ezt a témát szóvátettem: „Fiú, ez lódítás (hazugság), persze, hogy ilyesmi egyáltalán nincs, de hagyd ezeket a hülyéket ebben a hitben.” Megígértem az öregnek szentül és fenségesen, hogy semmit nem árulok el és ezt mindmáig tartottam is.

Mindig szívesen hallgattam, amikor mesélte, hogyan jutott a kutyákhoz. 1824-ben, tehát majdnem 50 évvel korábban, hogy megismerkedtem vele, egy jegesen hideg téli estén, hóban és viharban jött hozzá a „sógor” (postakocsis), akinek korábban az egész utasforgalomról gondoskodnia kellett. és segítséget kért. A lovai nem bírtak tovább menni, előfogatot állítólag nem lehet odahozni, a posta megrekedt. A postakocsis, lovak, valamint két finom gazdag hölgy utasokként találtak szállást éjszakára az akkor még ifjú házaspárnál.

Az egyik hölgynek volt két kiskutyája, akik a Hamburgból idáig való utazásban nagyon megszenvedtek. Amint most a hölgy látta, hogy az ifjú házaspár mennyire állatszeretően és gondosan gondozza a kutyuskákat, otthagyta mindkét kutyát az akkor még ifjú vaterlóinak. Továbbutazásuk előtt az öreget még kutyaszakértővé tette. Ahogy az öreg gyakran mondotta, a hölgy szó szerint megmagyarázta, hogy ezek majompincsik, nem szabad nekik 12 collnál (ca. 30 cm) nagyobbnak lenniük. durva szőrük kell, hogy legyen, nem lehetnek fehértarkák és úgy kell kinézniük az arcuknak, mint egy kis majom, akkor igazi majompincsik.

Ezzel a száz évvel ezelőtt mondott kevés szóval több minden áll, mint az éppenséggel semmitmondó fajtajellemzésben ezekről a fajtákról. De vissza a múltba: Az egyik állatka, egy mintegy 8 hetes szuka, a 4-5 hónapos hím , voltak az öreg törzsállatai. Hosszú éveken át ezzel a törzzsel tenyésztett, csak egyszer vitt be idegen vért, ami azonban letörte az állatai majom jellegét. Csak az egészséges állatokkal tenyésztetett, csak idősebb hímeket használt fiatalabb nőstényekhez, amelyek persze már papoknál és tanítóknál a környéken szép számmal álltak rendelkezésre és mind az ő tenyészetéből származott. Kijelentette: Ha a kutyák másik helyen más viszonyok között és eledellel élnek és egészséges állatok, akkor a betenyésztés („Inzucht”) nem káros. Később csodálkoztam, hogy volt lehetséges ilyen hosszú éveken át a törzsben való hátrány nélkül tenyészteni. Ezen kutyák színe palaszínű pirosbarna volt más-más színárnyalatokban, az utóbbiaknál gyakran fekete beszúrással. Náluk bizonyára a szín is hozzájárult a majomszerűséghez. A fej kerekded, a homlok kissé íves, az alsó álkapcsa mindnek jól előreáll, a szemük inkább kicsi, mint nagy. A szőrzet rövid, bozontos. A kutyái ára az akkori időket tekintve magas volt. Hímet nem adott 1 tallér alatt, 2 nőstényt 1 tallértól felfele, utóbbiakat csak átutazó idegeneknek adta el. Azt mondotta, hogy a parasztok nem vigyáznak rájuk, a mismást pedig nem szeretem látni.
A fenti cikk egy cikk része, amelyet Jozef Berta 1921-ben a „Kutyasport és vadászat” c. lapban közölt, és amelyet „az Öreg” álnévvel írtak alá.

Egy majompincsi csoport Bécsből.

A kutya és fajtái KYNOS (kutya)A kutya fajtisztaságának megítéléséhez való kézikönyv35 táblázattal és 70 ábrával Brehms:Állatok élete

1876-ban Dr. Leop. Jes. Fitzinger írta a „A kutya és fajtái” c. könyvet egyebek között a majompincsiről. A színezete többnyire egyszínű halványvörös, vagy szürkésfehér, sötétszürke, vagy szürkés-fekete, vagy fekete.
Ezt a fajtát gyakran szokták a fülek és farok levágásával megcsonkítani.
Ugyanez képviselteti magát manapság a nők ölbeli ebei között a majdnem teljesen eltűnt hegy helye és jellemző reá az élénkség, elevenség, barátságosság és ragaszkodás. Rend szerint „majom-pincsinek” nevezik, olyan névvel, amellyel azonban a kis pincsit is illetni szokták (Canis extrarius aquaticus Gryphus).

Jasmino v. RebburgRajz: Friedel Gruber, München
Greifensee-beli hüvelykRajz: A. Kniriemen; bes.E: Weissenbach, Kaiserslautern

1884-ben jelent meg egy, Jean Bungartz által kiadott kézikönyv (lásd az ábrát). A majompincsiről szól.

A durvaszőrű törpe-, vagy majompincsi

(Ábra a 12. táblán)
A majompincsi a nagy patkányfogó törpe változata, attól csak kissé különbözik. Súlya nem haladhatja meg a 3 ½ kilót. Szőrzete puhább és a szeme körül koszorúszerű, a szín ugyanolyan, mint az előzőnél. A fej kevésbé kinyújtott, a felső fej magasabbra ível, a pofa része pedig nagyon rövid, kissé előreugró majomszerű alsó álkapoccsal. Ezeket a kis kutyákat ölbeli ebekként és szobatársként különösen a hölgyvilág kedveli.
Tenyésztők: C. Burger úr Leonbergben. F. Siegel úr Stuttgartban. G. Göller úr Stuttgartban. H. Wagner úr Stuttgartban

1890-ben jelent meg „Brehms: Tierleben” (állatok élete) könyvének 3. kiadása. Az alábbi kivonat, annak ellenére, hogy részben ellentmondásos, nagyon érdekes.
A szokványos pincsitől nagyon eltér az egyik legkülönlegesebb kutya, ami az alakot és kinézést illeti: a durvaszőrű törpe-, vagy majompincsi (Canis familiaris gryphus hisutus). Csúnyasága teszi széppé és ezért a kedvelők szorgosan keresik és nagy becsben tartják. Egy jó fajtájú majompincsinek a teste a tagjaihoz viszonyítva hosszú, a nyak erős. A szőrzet hosszú és feszes, le is esik az egész testre és végtagokra, valamint sűrű és lefelé kusza az arc fölött; bizonyos fajtáknál kétségkívül azonban mindig marad ez a sajátságos kuszaság és egyenetlenség.
„Hahn Gockelman”: Ennek a hímnek nagy befolyása volt a II. világháború utáni tenyésztésre.

Mivel a szőrzet a szemet rend szerint sugarasan koszorúzza körül, az arc gyakran egy bagolyszerű kifejezést kap. A mi vidékünkön ezzel az igazi fajtával ritkábban találkozunk, hanem többnyire majompincsiket találunk, amelyek ugyanolyan hosszúlábúak, mint a patkánypincsi; a tulajdonképpeni majompincsik buja szőrzetével azonban szintén rendelkeznek. Ha azt mondom, hogy ezt a kutyát a rútsága teszi széppé, természetesen csupán a testi rútságra gondolok; mert szellemileg nézve, a kutyát az egyik legjobbnak kell tekinteni. Ez egy mozgékony és szórakoztató állat, a legnagyobb mértékben hozzánőtt az emberhez, hajlékony és babusgató a barátaihoz és nagyon bátor a más kutyákkal való harcban. Ő is kitűnően alkalmas patkányvadászatra, sőt, helyenként sikeresen alkalmazzák nyúl- és fürjvadászatra is.

Hermann Gellweiler, egyike a háború utáni elkötelezett majompincsi tenyésztőknek a „Régi vágásúak” nevű tenyésztőcsoportjával az 1968-as Szövetségi Tenyésztők szemléjének győztese.

KutyamajmokLipcse, 1892
1892-ben Franz Kirchler írta a majompincsiről:
A német durvaszőrű törpepincsi

Ez a kutya a patkányfogó törpe változata (lásd ott) és ahhoz a méretarányokat kivéve, tökéletesen hasonlít.
Majompincsi hím„Klupenheimi Enzio”M. Pace tenyésztő és tulajdonosA-3420 Kreutzendorf

Súlya nem haladhatja meg a 3 ½ kg-ot. Nagyon közeli rokonai, vagy sőt, vele azonosak a nálunk „majompincsi” néven ismert kutyák. Ezeknek magas ívő felső fejrészük, rövid pofijuk és kerek nagy, előreugró szemük van, amelyet hosszabb szőrszálakból álló koszorú vesz körül, ami által az arc bagoly-, vagy majomszerű kinézetet nyer. A szőrzet, nevezetesen az arcon, valamivel puhább, mint a durvaszőrű pincsié
Belgiumban létezik a durvaszőrű pincsi egy formája, amely ott Griffon bruxellois néven ismert és bizonyára csak az állandóan pirossárga színben különbözik a mi durvaszőrű pincsinktől.

1895-ben a Pincsiklub alapítása évében Josef Berta írta a faj jellemzésére:

„Hahn Gockelmann” (jobbra) az anyjával, „Nemes Charlottenhöhei Barbarával”.

A majompincsi
Létezik a durvaszőrű pincsi törpe formájából egy eléggé nagy számú „majompincsi” nevű kutya, amelyet eddig ugyan nem fajtisztán tenyésztettek, amely azonban egy régi fajta és a nép között nagyon kedvelt és ismert fajta.
Ezeknek a kutyáknak magas ívű felső fejrészük, rövid pofájuk és nagy, kerek, előreugró szemük van, amelyet koszorú alakban meghosszabbodott szőrzet vesz körül, ami által az arc inkább egy bagolyéra, vagy majoméra, mintsem egy kutyáéra emlékeztet.
„Nemes Maskotcheni Molgu és Sanne”: Teny. & tulaj.: Lieselotte Bergmeyer, Westrum

A szőrzet puhább és viszonylag hosszabb, mint a nagy durvaszőrű pincsié, az arcban mindenképpen.
A „majompincsi” név nem tudományos, hanem népies és nagyon kifejező.
A fajta speciális klubja:
Pincsi-Klub
Ügyvezetője: J. Berta, Erfurt.
Ezzel csatlakozunk a majompincsiknek a Klub által irányított továbbfejlesztéséhez. Az 1895-ben Berta előtt megfogalmazott fajta elnevezések lényegében mindmáig fennmaradtak.
A közölt képsorozat bizonyára jól alkalmas arra, hogy közelebb hozza ezt a jellegzetes és szép kutyát6 a jövőbeni kedvelőkhöz.
M. Höller

Drezdai Húsvéti Vásár –
Pincsi-snaucer fajták kiállítása
Drezdában az új vásár területén tartják meg immár hagyományosan a húsvéti vásárt.
Széles skálájú közönség által látogatva, sok egyesületnek is kitűnő lehetőséget kínál a bemutatkozásra.
A Drezdai 15/02 sz. Helyi Csoport ezért, a Moritzburgi 15/09 sz. Helyi Csoporttal együttműködve, ebben az évben megmutatja a pincsi- és snaucer fajták iránti elkötelezettségét.
Az említett okokból fordult hozzánk a Lachmann család, hogy a húsvéti vásáron állítsuk ki a fekete óriássnaucert, hogy ezzel leépítsük mindenek-előtt a nagytestű kutyákkal szembeni előítéleteket.
Éppen a mai korban fontos bemutatni azokat a kutyákat, amelyek a szépséget a teljesítménnyel társítják, minden korosztályba tartozó embernek.
A húsvéti vásárt ebben az évben 2001. április 1-jétől tartják. Örömmel üdvözölnénk Önöket a standunknál.
Diana és Ralf Pölzing OG 15/02 sz. Drezdai Helyi Csop., Ursula Lachmann, az OG 15/2 H. Csop. elnöke
Konfortos szűnidőházakDéli Északi-nenger, Hooksiel5÷6 személyes, kutyákat szívesen-látunk.Pfaender, (: (0 22 41) 44 164